Depresszió

Depresszió...

Lenne egy kérdésem:
Honnan lehet tudni biztosan valakiről h depressziós? :cry:

Anita20 írta:

Lenne egy kérdésem:
Honnan lehet tudni biztosan valakiről h depressziós? :cry:

hát én a következőket találtam erről a betegségről:

A betegség elsősorban az érzelmi életet érinti. A hangulati nyomottság
általában alig változik; viszonylag független a környezettől, ugyanakkor
jellegzetes napi ingadozást mutathat. A betegek elutasítottságot és
intenzív szomorúságot élnek át, feszültek és idegesebbek, mint mások.
Egyes esetekben a szorongás látható jelei, és a gyakori, sok mozdulatban
megnyilvánuló nyugtalanság sokkal feltűnőbb lehet, mint maga a depresszív
hangulat. A hangulatzavart egyes esetekben olyan jelek, tünetek vagy
cselekvéssorok fedhetik el, mint az érzelmi túlérzékenység; fokozott
alkoholfogyasztás; szeszélyes, kiszámíthatatlan viselkedés; korábbi
valótlan vagy valós félelmek felerősödése; illetve kényszerképzetek
megjelenése, és képzelt betegségek megélése. Feltűnő, hogy nem
lelnek örömet azokban a tevékenységekben, amelyeket eddig élvezettel
űztek: abbahagyják a hobbit, súlyos esetekben a munkát is.
A motivációs életet érinti, hogy a betegek szinte "megbénulnak":
elveszítik kezdeményezőkészségüket és érdeklődésüket a világ dolgai
iránt. Ez természetesen a viselkedés szintjén is megnyilvánul: nehezen
mozdulnak ki a lakásból, az ágyból, produktivitásuk drámaian csökken.
A depressziós betegek úgy érzik magukat, mintha "leszívták volna az
energiáikat": lassabban mozognak, és folyamatosan fáradtnak érzik
magukat. A motiváció csökkenése a szexuális késztetést is érinti,
a betegek a legtöbb esetben a libidó csökkenéséről számolnak be.
Énképük irreálisan negatív. A hibát mindig magukban keresik, és
képesek napokig-hetekig rágódni rajtuk. Rossz véleménnyel vannak
magukról, csúnyának, haszontalannak tartják magukat, és képtelenek
arra, hogy meglássák magukban a szépet és a jót. Jövőképük negatív,
vagy nincs. Mindent halogatnak, de ez nem feltétlenül a csökkent
motivációs szintben keresendő, hanem abban, hogy meggyőződésük
szerint csak rossz történhet velük. Mivel a negatív jövőkép a
reménytelenség érzését kelti a depressziós betegekben, nagyon
gyakori az ebből eredő öngyilkosság.
A depressziót gyakran testi tünetek kísérik, illetve fedik el. A fejfájás,
az emésztési zavarok, a szédülés, a mellkasi szorítás és a krónikus
fájdalom mind jelentkezhet a hangulatzavar mellett. Az étvágyban
és alvási szokásokban változás állhat be, amelyek a skála mindkét
oldalára eltolódhatnak. Előfordul, hogy a fáradtságot a betegek az
alvási zavarok számlájára írják.

Érdemes felskiccelni a depresszió legfontosabb tüneteit:

* az örömtelenség érzése ("semminek sem tudok örülni, nincsenek érzelmeim")
* döntésképtelenség, rágódás lényegtelen dolgokon
* dekoncentráltság és figyelemzavarok
* csökkent érdeklődés a világ dolgai iránt
* gátoltság, nehézkesség, meglassultság, "lustaság"
* bűntudat, indokolatlan lelkiismeret-furdalás
* szégyenérzés, gátlásosság, frusztráció érzése ("csak terhére vagyok másoknak")
* fáradtság érzése, fáradékonyság, passzivitás, csökkent energia
* alvászavar, a szexuális működés zavarai
* étvágyváltozás, általában étvágytalanság, fogyás, ritkán túlevés, az édesség fokozott kívánása
* halálvágy, öngyilkossági gondolatok, késztetések

Tünetek, amelyek mögött gyakran depresszió húzódik meg:

* Fáradtság/fáradékonyság, gyengeség. A depressziós betegek 80 százaléka panaszkodik fáradtságra
* Alvászavarok
* Szorongás. A depressziós betegek több mint 50 százaléka mutat súlyos szorongást
* Krónikus fájdalom. A fájdalomküszöb csökkenése, túlérzékenység jellemző.
A krónikus szervi eltérésekkel nem magyarázható fájdalmak 60 százaléka mögött
depresszió húzódik meg, gyakori kísérője az étvágycsökkenés, a bizonytalan hasi fájdalmak
* Csökkent szexuális érdeklődés, funkciózavarok
* Csökkent munkaképesség érzése

Bármilyen súlyos is legyen egy depressziós periódus, általában elmondhatjuk,
hogy a diagnózis felállításának feltétele a tünetek legalább két hetes fennállása.
Fontos tényező továbbá, hogy a depressziós tünetek közül legalább öt fennálljon
(ám ha valaki kevesebbtől is szenved, ne zárkózzunk el a kezelésétől) - ezek nem
lehetnek gyógyszerszedés vagy más társbetegség következményei

(forrás: http://www.hazipatika.com/topics/depresszio/articles/A_depresszio_tunettana?aid=
20070207170319;HPID=1B738420-262E4EB2-113EA36D-E6BDBF89)

Ki nem talált magára illő tünetet..?
Annyi tünettel bír a depresszió szinte kizárt, hogy valamelyik ne illene ránk

Alcyones írta:

Ki nem talált magára illő tünetet..?
Annyi tünettel bír a depresszió szinte kizárt, hogy valamelyik ne illene ránk

hát igen, sajnos igazad van
de azért ha már szinte az összes tünetet észleli az ember akkor ott már baj van

Skerina írta:

Alcyones írta:

Ki nem talált magára illő tünetet..?
Annyi tünettel bír a depresszió szinte kizárt, hogy valamelyik ne illene ránk

hát igen, sajnos igazad van
de azért ha már szinte az összes tünetet észleli az ember akkor ott már baj van

Ok, akkor még nem keresem fel a pszichológusomat

Alcyones írta:

Skerina írta:

Alcyones írta:

Ki nem talált magára illő tünetet..?
Annyi tünettel bír a depresszió szinte kizárt, hogy valamelyik ne illene ránk

hát igen, sajnos igazad van
de azért ha már szinte az összes tünetet észleli az ember akkor ott már baj van

Ok, akkor még nem keresem fel a pszichológusomat

Ez nagyon viccesen hangzik így, de ha lett volna depressziós a családodban, nem tréfélkoznál rajta...

Kezdek rájönni hogy működik miért nincs magyar úúúútmutató???????????????
Én totál depis lettem ettől a fórum szolgáltatástól . Nézzétek ennyire :

umami írta:

Kezdek rájönni hogy működik miért nincs magyar úúúútmutató???????????????
Én totál depis lettem ettől a fórum szolgáltatástól . Nézzétek ennyire :

umami, azért nincs magyar útmutató ehhez a fórumhoz, hogy gondolkodásra sarkalljunk
umami, gyakorold az önuralmat..hidd el menni fog!!

Na rajtam most kezd kijönni a depi :cry: :cry: Eszembe jutnak régi dolgok.... Miért nem lehet őket egyszerűen kitörölni...??? :cry: :cry: :cry:

na most én is kicsit depis vagyok :cry:
ilyenkor amikor elutaznak tesómék mindig rámjön a depi :cry:
üres nélkülük a lakás

Depi ellen egy szivárványos kis bölcsesség mára, mindenkinek...

Aki ismeri az embereket, az okos,
Aki ismeri önmagát, az bölcs.
Aki másokat legyőz, az erős,
Aki önmagát legyőzi, az hatalmas.
Aki tudja, mikor elég, az gazdag.
Aki erőszakosan törekszik, az csupán becsvágyát birtokolja.
De aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él.
Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan.

Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az ostoba. Vesd meg őt!
Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az egyszerű lélek. Tanítsd őt!
Aki tud, de nem tudja, hogy tud, az alszik. Ébreszd fel őt!
Aki tud, és tudja, hogy tud, az bölcs. Kövesd őt!

azt hiszem h újabb depis időszakomat élem
viszont megtaláltam egy könyvet, amit naon rég olvastam és azóta kerestem, mindenkinek ajánlom aki ien típus mint én h sokszor kibillen a lelki egyensúlya
a könyv pedig:
Janette Rainwater: Az öngyógyítás művészete

AZ ÖNGYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETE - TE VAGY A FELELŐS - RÖVID TARTALOM
Ez a kötet J. Rainwater kaliforniai pszichológus élettapasztalatainak, terápiás gyakorlatának összegzése.
Egyszerű és mégis hatékony gyakorlatok segítik hozzá az olvasót, hogy felelősséget vállaljon önmagáért,
hogy teljesebb személyiséggé váljon, eredményesebb legyen a munkahelyén és boldogabb a magánéletben.
Aki elolvassa a könyvet - és még inkább, aki kipróbálja a gyakorlatokat - sokat megtudhat a képzelet konstruktív és destruktív alkalmazásáról, az emberi kapcsolatokról, a naplóírás előnyeiről,
az álmok üzeneteiről, a meditáció hasznáról, a jelenben élés művészetéről, az egészségmegőrzésről,
sőt arról is, hogyan barátkozhatunk meg azzal a ténnyel, hogy valamikor mindnyájan meghalunk.

Most egy kicsit én is depis vagyok. Nem szoktam pedig, de most valahogy elöntött. Egy régi barátnőm erőszakosan nyomult a pasimra. Ő elhajtotta a francba, de nekem ettől még fáj az, amit a lány tett. Sosem néztem volna ki belőle. Többé nem állok szóba vele, de ettől még baromira bánt az egész. Se enni, se aludni........

Zuzana írta:

Most egy kicsit én is depis vagyok. Nem szoktam pedig, de most valahogy elöntött. Egy régi barátnőm erőszakosan nyomult a pasimra. Ő elhajtotta a francba, de nekem ettől még fáj az, amit a lány tett. Sosem néztem volna ki belőle. Többé nem állok szóba vele, de ettől még baromira bánt az egész. Se enni, se aludni........

Hát az ilyen barátnő miatt nem érdemes bánkódni, mert nem hiszem h igazán barátnőd volt ha iet tett
Örülj viszont, hogy ien pasid van hogy ellen tudott állni a kísértésnek és hűséges maradt hozzád
Szal fel a fejjel, mert megtudtad most h a pasidra számíthatsz

Na most van rohadtul elegem mindenből miért én vagyok a tetű, amiért megvédem (jobban mondva megvédeném, ha hagynák...) a gyerekemet??? Kezdek belefáradni abba, hogy rámtestálták a közellenség szerepét. Én vagyok a szemét, mert ha kell akár az apjával is szembeszállok azért, hogy a fiam ne sérüljön lelkileg. És mit kapok ezért??? Hogy minek kell örökké azzal elfoglalva lennem, hogy tet...kedves apuka új nője basztatja a fiam. Minek kell beleszólnom, hogy mikor ott van a gyerek, és az a nő egrecéroztatja, mindezt úgy hogy apuka drága még a csajnak ad igazat. Miért baj, ha megvédem a fiam,mert elmondja az apjának, hogy a nő gyereke ocsmány, trágár szavakat használ és AZ még az én fiamat cseszi le érte,mondván látom anyád nem tanított meg hogy nem árulkodunk... (ahelyett, hogy a kölykének a pofáját mosná ki hypos wc-kefével...). Miért kel dühöngenem azért mer a strandon apuka eltünik és a gyereket otthagyja egy olyan nőnél aki elből is utálja. De persze én vagyok a szar anya,aki ellen uszítani kell a saját gyerekét.
Bár nem látja, akinek ezt címeztem,de üzenem neki: ha ennyire kell,ott van,vigyed. Én innentől levettem a kezem róla. A tied. Úgyis elérted, hogy engem útáljon, hát légy vele boldog. De ne gyere nekem sírva, amikor téged is ugyanugy fog rugdosni lelkileg, mint engem.Te akartad, te főzted jó étvágyat hozzá. Innentől egy gyerekem van és a közelébe nem engedek senkit. De te csak legyél eltelve azzal, hogy milyen jól neveled. Majd ha téged is leugat, hogy hülye barom vagy, majd akkor nézz magadba, vajon hol rontottad el.Elárulom. Ott hogy ugyanezt probáltad elérni nálam az én apámmal szemben: De nem nyert ötlet volt. Amugy is van még kit ajnároznod (bár az az illető már rég megbukott szülőségből), hát éljetek boldogan. Ja. És kicsifiamról le lehet koccolni

u.i: bocs lányok de rohadtul elkapott az ideg ezt valahogy át kell vészelnem.de igy könnyebb hogy kiirhattam magamból...egy időre lehet eltűnök, de muszáj lelkileg egyenesbe jönnöm.

puszi mindenkinek...

igazából nemtudok neked most semmi megnyugtatót mondani, mert tudom h most nincs oan szó vagy mondat ami megnyugtatna téged
bár nincs gyerekem, de tudom h szörnyű lehet ha egy anyának a saját gyerekéért kell küzdenie
de ne add fel Cat, mert te vagy az édesanyja!!
ha megnyugodtál kicsit akkor várunk vissza, addig is hiányozni fogsz

Drága Cicusom!

Hát igen, nehéz ilyenkor bármit mondani, írni... Egy anya mindig csak anya marad. Férfi sosem helyettesítheti. A gyermek születéséig a legszörnyűbb anya is különb a legjobb apánál. Miért? A férfinek egy röpke élvezet, a nő azonban kilenc hónapig hordja szíve alatt a megfogant életet, és hosszú, keserves, vérrel teli vajúdás árán hozza a világra. Ezután dől csak el, mennyire anya egy anya, és mennyire apa egy apa. Mert nemzeni majd elleni az állat is tud, szülőnek lenni azonban már merőben mást jelent...

Az évek folyamán letehetünk sok mindent az asztalra, bizonyítván gyermekünk iránt érzett szeretetünket. Itt pedig már egy apa is ugyanannyit tehet(ne), mint maga az anya. Sok esetben bizony az apák bizonyulnak különbnek... Egy szerető anyai szívet azonban a legjobb apa sem képes felülmúlni. Mert ha egy anya valóban szeret, és a gyermekeiért él, felbecsülhetetlen értéket jelent a gyermeknek mindennel szemben. Ezt egy gyermek még nem feltétlen képes átlátni, hisz' gyerek. Kiforratlan, képlékeny: befolyásolható...

Ne add fel. Neked kell észnél lenned, Neked kell szeretned! Pótolni a gyermekeid életében soha nem fog tudni senki! A gyermekeink pedig a legtöbb esetben olyan emberekké válnak, amit a szülőktől látnak. Fontos tehát a jó példa! Ha az apa nézetei, embersége kifogásolható, csak az anya lehet az, aki élő mementóul szolgál a gyermek számára: látnia kell, és előbb-utóbb látni is fogja (ő is csak komolyodik, érik a korral), hogy mi a jó, mi a rossz példa.

Biztosítsd mindig a szeretetedről, és Te magad sose próbáld befolyásolni az apjával szemben: ez is visszaüt később - mindig visszaüt! Ha az apa minősíti magát, tegye. Bízz a gyermekedben és a szeretetében! Ha ő mindezt látja, és érzi a szereteted, meg lesz az eredménye. Lassú folyamat, de célravezető, és a gyermek érdekeit szolgálja - igen, sokszor önmagunkkal szemben...

Megvagyok csajok Köszi nektek mindent! Komolyan segítettetek!!! És túljutottam a dlgokon. Igaz a lelkemnek baromi jót tett, hogy leugattam akit le kellett, befenyítettem, akit be kellett de most jól vagyok végre és nem az van bennem, hogy bemenjek a szobámba és álomba sírjam magam. Köszönöm még egyszer nektek, hogy így is elviseltetek,meghalgattatok és segítettetek!!! Tudtam mit kell tennem, de így könnyebb volt, hogy kiírtam magamból. És elértem, hogy végre meghallgasson az, aki eddig le sem sz.rta hogy én mit gondolok. Nem hiszem, hogy ez volt az utolsó öszzeugrásunk, de most rájött, hogy nem vagyok már gyerek,hanem felnőtt családos anya, aki igenis kiáll a gyerekei mellett!!
Még egyszer hatalmas puszi nektek

örülök h már jobban vagy
tudtam én h nem adod te fel oan könnyen
puszi neked

Biztos voltam benne, hogy nem adod fel, Cicus! Nem vagy az a feladós fajta... Mindig is küzdő szellem voltál, ez vitt előre az életben. Pozitív tulajdonság, hasznára van az embernek. Azon túl, hogy így elmondhatod, amit elértél az életben, java részt magadnak köszönheted!


Ha valamit, akkor egy dolgot alaposan megtanultam az életben: csak azt becsüljük meg úgy Isten igazából, amiért megküzdöttünk. Ami magától hullik az ölünkbe, sosem olyan értékes, mi több, sokan - helytelen módon - még természetesnek, magától értetődőnek is veszik, mint ha csak az nekik alanyi jogon járna...


Jár. Jah. A szájuk... az jár!

Hát ez pontosan így van Nada drágám! Te is tudod, hogy mindig is versenyeznem kellett egy bizonyos valakivel. Már csak azért is, mert neki van hatszáz diplomája De az megnyugtat, hogy én elértem, hogy akárhogy erőlködik, sose lesz olyan jó anya,mint én! A ciki számára az, hogy a saját apja azt mondja, nem ért a gyerekhez Nesze neked diploma Hiába mutogatja a gyerekének,attól az még lazán elküldi az ovónőjét a pitsbe

Skerina írta:

Anita20 írta:

Lenne egy kérdésem:
Honnan lehet tudni biztosan valakiről h depressziós? :cry:

hát én a következőket találtam erről a betegségről:

A betegség elsősorban az érzelmi életet érinti. A hangulati nyomottság
általában alig változik; viszonylag független a környezettől, ugyanakkor
jellegzetes napi ingadozást mutathat. A betegek elutasítottságot és
intenzív szomorúságot élnek át, feszültek és idegesebbek, mint mások.
Egyes esetekben a szorongás látható jelei, és a gyakori, sok mozdulatban
megnyilvánuló nyugtalanság sokkal feltűnőbb lehet, mint maga a depresszív
hangulat. A hangulatzavart egyes esetekben olyan jelek, tünetek vagy
cselekvéssorok fedhetik el, mint az érzelmi túlérzékenység; fokozott
alkoholfogyasztás; szeszélyes, kiszámíthatatlan viselkedés; korábbi
valótlan vagy valós félelmek felerősödése; illetve kényszerképzetek
megjelenése, és képzelt betegségek megélése. Feltűnő, hogy nem
lelnek örömet azokban a tevékenységekben, amelyeket eddig élvezettel
űztek: abbahagyják a hobbit, súlyos esetekben a munkát is.
A motivációs életet érinti, hogy a betegek szinte "megbénulnak":
elveszítik kezdeményezőkészségüket és érdeklődésüket a világ dolgai
iránt. Ez természetesen a viselkedés szintjén is megnyilvánul: nehezen
mozdulnak ki a lakásból, az ágyból, produktivitásuk drámaian csökken.
A depressziós betegek úgy érzik magukat, mintha "leszívták volna az
energiáikat": lassabban mozognak, és folyamatosan fáradtnak érzik
magukat. A motiváció csökkenése a szexuális késztetést is érinti,
a betegek a legtöbb esetben a libidó csökkenéséről számolnak be.
Énképük irreálisan negatív. A hibát mindig magukban keresik, és
képesek napokig-hetekig rágódni rajtuk. Rossz véleménnyel vannak
magukról, csúnyának, haszontalannak tartják magukat, és képtelenek
arra, hogy meglássák magukban a szépet és a jót. Jövőképük negatív,
vagy nincs. Mindent halogatnak, de ez nem feltétlenül a csökkent
motivációs szintben keresendő, hanem abban, hogy meggyőződésük
szerint csak rossz történhet velük. Mivel a negatív jövőkép a
reménytelenség érzését kelti a depressziós betegekben, nagyon
gyakori az ebből eredő öngyilkosság.
A depressziót gyakran testi tünetek kísérik, illetve fedik el. A fejfájás,
az emésztési zavarok, a szédülés, a mellkasi szorítás és a krónikus
fájdalom mind jelentkezhet a hangulatzavar mellett. Az étvágyban
és alvási szokásokban változás állhat be, amelyek a skála mindkét
oldalára eltolódhatnak. Előfordul, hogy a fáradtságot a betegek az
alvási zavarok számlájára írják.

Érdemes felskiccelni a depresszió legfontosabb tüneteit:

* az örömtelenség érzése ("semminek sem tudok örülni, nincsenek érzelmeim")
* döntésképtelenség, rágódás lényegtelen dolgokon
* dekoncentráltság és figyelemzavarok
* csökkent érdeklődés a világ dolgai iránt
* gátoltság, nehézkesség, meglassultság, "lustaság"
* bűntudat, indokolatlan lelkiismeret-furdalás
* szégyenérzés, gátlásosság, frusztráció érzése ("csak terhére vagyok másoknak")
* fáradtság érzése, fáradékonyság, passzivitás, csökkent energia
* alvászavar, a szexuális működés zavarai
* étvágyváltozás, általában étvágytalanság, fogyás, ritkán túlevés, az édesség fokozott kívánása
* halálvágy, öngyilkossági gondolatok, késztetések

Tünetek, amelyek mögött gyakran depresszió húzódik meg:

* Fáradtság/fáradékonyság, gyengeség. A depressziós betegek 80 százaléka panaszkodik fáradtságra
* Alvászavarok
* Szorongás. A depressziós betegek több mint 50 százaléka mutat súlyos szorongást
* Krónikus fájdalom. A fájdalomküszöb csökkenése, túlérzékenység jellemző.
A krónikus szervi eltérésekkel nem magyarázható fájdalmak 60 százaléka mögött
depresszió húzódik meg, gyakori kísérője az étvágycsökkenés, a bizonytalan hasi fájdalmak
* Csökkent szexuális érdeklődés, funkciózavarok
* Csökkent munkaképesség érzése

Bármilyen súlyos is legyen egy depressziós periódus, általában elmondhatjuk,
hogy a diagnózis felállításának feltétele a tünetek legalább két hetes fennállása.
Fontos tényező továbbá, hogy a depressziós tünetek közül legalább öt fennálljon
(ám ha valaki kevesebbtől is szenved, ne zárkózzunk el a kezelésétől) - ezek nem
lehetnek gyógyszerszedés vagy más társbetegség következményei

(forrás: http://www.hazipatika.com/topics/depresszio/articles/A_depresszio_tunettana?aid=
20070207170319;HPID=1B738420-262E4EB2-113EA36D-E6BDBF89)

Ajajj...Sosem voltam hipochonder,de elolvasva ezeket a sorokat,komolyan kezdek félni...Ennyi idősen nem lenne szabad a tünetek 80%-ának jelentkeznie rajtam,de hogy olvastam a leírást,mintha rólam szólt volna...Eddig nem igazán foglalkoztam azzal mi is az a depresszió,és nem gondoltam,hogy talán én is affelé haladok,de ha lehet hinni a leírásnak és az önismeretemnek,sajnos lehetséges... És ez ijesztő...