Emlékkönyv versek

Emlékkönyv versek.

"Ha majd egyszer,hosszú idők múlva
Hajad fehér lesz,kezed reszkető,
Kisunokáid között üldögélve
A legkisebb egy könyvet vesz elő.
-Nézd,nagymama,mit találtam!
Előveszi és leteszi eléd,
S felnyílnak a régi szép emlékek
Ha felütöd a könyved fedelét.
Eszedbe jut akkor valaki...
Valaki,kit talán már takar a sír...
Kis unokáid félve suttogják:
-Nézd,a nagymama sír..."

"Ha majd elmúlik sok év,
S eléd kerül ez a régi kép,
Ha fáj az emlék,de szemed mégis nevet,
Akkor se feledd el soha ezt az egy nevet:(név)"

"Légy szerencsés és boldog,
Szívemből kívánom!
Ne gyötörje szíved bánat,fájdalom!
Virágozzon életed,mint a kikelet,
Három csillag vezéreljen:
Hit,Remény és Szeretet!"

"Mit írjak e parányi lapra,
Hogy emlékezz majd rám?
Ha nincs nevem a szívedbe vésve,
Úgyis hiába mondanám..."

"Nem mondom,hogy szeress engem,
Nem mondom,hogy emlékezz rám.
Ha a szíved nem ezt súgja,
Úgyis hiába mondanám..."

"Ha fáj a szíved,s lelked sajogva ég,
Ne mutasd azt senkinek,
Nehogy gúny tárgya légy!
Mosoly legyen az arcodon
Ha vérzik is a szíved,
Ne lásson át a fátyolon
A kíváncsi tömeg.
Két szót ismerj: Mindig,és Soha,
Légy boldog MINDIG,
De boldogtalan SOHA!"

"Emléket kértél,s én adok,
De élni nem itt,
Hanem a szívedben akarok!"

"Kerüld a rossz társaságot,
Válassz magadnál mindig jobb barátot.
Álljon előtted az örökös szabály,
Tolláról ismerik, milyen a madár.
Ne arra törekedj,hogy többnek gondoljanak,mint ami vagy,
Hanem,hogy több légy mint aminek gondolnak!"

"Minden elmúlik egyszer,tovaszáll a nyár,
Fáradt szívünk egyszer valakit visszavár.
Hajunk ezüstben játszik,belepi az őszi dér.
Hidd el,az ifjúság mindennél többet ér."

"Ha majd egyszer évek múltán a legszebb vágyad teljesül,
Ifjú lelked a szép idők emlékében elmerül,
Vedd kezedbe e kis könyvet, a szeretet zálogát,
Meglátod,eléd varázsolja ifjúságod szép korát!"

"Életednek szép tavaszán
Bájos rózsák nyíljanak,
Boldogító szép remények
Soha el ne hagyjanak!
S ha a távolban elfelednél engemet
E pár sor védje meg emlékeimet!"

"Légy szerény,mint eddig voltál,
A lány szépsége ebben áll.
Egyszerű az ég,ha tiszta kék,
Mégis olyan fenségesen szép!"

"Ma még összekötnek az iskolapadok,
Ma még játszunk,mert nem vagyunk nagyok!
De ha majd egyszer útjaink elválnak,
Maradjon emléke ennek az írásnak."

"Maradj bimbónak ameddig csak lehet,
Mert a kinyílt rózsának nincs többé kikelet.
A virág egyszer nyílik,hervadni kezd aztán,
Szeretni csak egyet lehet tiszta szívből,igazán."

"Ha majd egyszer karikagyűrű ragyog az ujjadon,
s Édesanyád szívét nyomja a fájdalom,
mert úgy érzi elvisznek örökre,
s rajta kívül nem fog szeretni senki sem.
De a Te szemedben öröm fénye ragyog,
Magadban suttogod:-"Oly boldog vagyok!"-
Becsüld meg ujjadon az aranykarikát,
mert cserébe hagytad el az Édesanyád."

"Hogyha én írhatnám
Néked Sorsod könyvét,
Szíved-lelked vágyát,
Életed örömét,
Olyan széppé írnám,
Mint egy tündérálom,
A legboldogabb lennél
Ezen a világon!"

"Légy szerény, mint az ibolya!
Magasra ne vágjál soha,
Mert míg a magas fát letöri a szél,
Addig a kis ibolya vígan él."

"E néhány sort írom a könyvedbe,
Vésd jól az emlékezetedbe:
Nem az az igazi barátod,
Ki emlékkönyvedbe ír,
Hanem aki Veled együtt nevet,
S Veled együtt sír..."

"Ki azt mondja:"imád",
Sose hidd el szavát!
Ki azt mondja:"szeret",
Talán igaz lehet...
De az,aki Rád néz,hallgat,
Nem beszél és nem szavalgat,
Annak add egész szívedet,
Mert az forrón és hűn szeret!"

UTOLSÓ LAPRA:

"Sok szép emlékvers díszíti könyvedet,
Én itt hátul őrzöm őket,
Hogy meg ne szökjenek!"

"E könyv borítójára azért írom e sorokat,
Mert akkor is megmarad,ha kitéped a lapokat."

"Utolsó lapra csak az írja a nevét,
Aki megkéri e kislánynak a kezét.
Én megkérném a kezét,de nem tehetek róla,
Amikor én születtem,lányt hozott a gólya."

"Azért írok emlékkönyved utolsó lapjára,
hogy engem felejts el legutoljára."

IDÉZETEK:

"Az emlékezéshez nem emlék,
hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
azt nem feledjük el."

/William Shakespeare/

"Mindennap megszűnik valami,
amiért az ember szomorodik,
de mindennap születik valami,
amiért érdemes élni és küzdeni."

/Herakleitos/

"Fény vagy Te is,lobogj hát!
Melegíts és égess!
Hinned kell,hogy a világ
Teveled is ékes."

/Tóth Árpád/

"Tavasszal menj ki a szabadba,
Hol friss patak suttog szaladva,
Kergetve az est szellőjét,
Mely virágok illatával,
És a csalogányok dalával
Fut a mezőben szerteszét,
Míg mosolyogva néz le rája
A csillagok, s hold sugára.
S ha patakzajjal s madarak dalával
Virágillattal, csillag- s holdsugárral
Ifjúi lelked leányka megtelik,
Eredj haza, s aludjál reggelig.
És amit ekkor álmodol jót,szépet,
Adja meg mindazt a jövendő Néked!"

/Petőfi Sándor/

"Az életcél a boldogság,de elébb
Fáradni kell,hogy ezt a célt elérd,
Úgy ingyen ahhoz senki nem jut el,
Ahhoz nagyon sok mindenféle kell.
A becsülettől soha el ne térj
Sem indulatból,sem pedig díjért!
Szeresd híven felebarátidat
Ne vond föl közted, s más közt a hidat!
A hon nevét, a drága szent hazát
szívednek legtisztább helyére zárd!"

/Petőfi Sándor/

"Hivatásod legyen
élni másokért,
S a mások boldogságában
keresni a magadét."

/Pestalozzi/

"Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába
egész világ nem a mi birtokunk.
Amennyit a szív felfoghat magában,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsiny tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bízhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress."

/Vörösmarty Mihály/

"Gyönyörű, ha valaki
Maga előtt célt lát,
S azt meg is valósítja
Tűzön-vízen át."

/Ibsen/

"Én mondom, még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kísérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!"

/József Attila/

"Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda?-Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat."

/Arany János/

"Az életnek tengerében
Két örvény van: szív és ész,
A kettőnek egyikében
A jobb ember könnyen vész.
Az ész ezer bajt okozó,
Ezt el lehet kerülni,
A szív, minthogy ragadozó
Könnyű benn elmerülni..."

/Kisfaludy Sándor/

"Ne gondold, hogy a jövő
A jelennél szebb lesz.
Az ifjúkor tündérálmát
Nem pótolja semmi sem.
Majd ha egykor álamaidnak
Rózsafátyla mind lehull,
Akkor látod, hogy magában
Mennyi szépet rejt a múlt."

/Ismeretlen szerző/

"Állj odébb, ha hozzád érnek,
húnyj szemet, ha jó barát csal,
látva mily mértékre mérnek,
mit akarsz még jó tanáccsal?
Ki-ki osztozzék a jusson,
lármázzék ha nyelve csiklan.
Hogy a lelked révbe jusson,
légy közömbös holtodiglan.

Légy közömbös holtodiglan,
bármi csábít,hajt előre,
nincs hullám,mely el nem illan;
bízni balga,félni dőre.
Vésd eszedbe minden módon,
mi rossz és jó, meg ne tévedj.
Minden új és minden ódon.
Évre év jön,évre év megy."

/Mihai Eminescu/

"Ha a felejtés és örök remény
Nem volna a végzetnek frígyese,
Hogy míg amaz hegeszti a sebet,
Ez szőnyeget von a mélység fölé,
S biztatva mondja: száz merész beléhullt,
Te léssz a boldog, aki átugorja."

/Madách Imre/

"...Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek."

/Ady Endre/

"igenis:kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál mindig jobb a más.
Gyújtsuk ki jól a szíveinket:
Csak azért se győzhet a Mindegy."

/Ady Endre/

"Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rúgói lelkedet nagy czélra feszítsék:
Legnagyobb czél pedig itt e földi létben
Ember lenni mindég, minden körülményben."

/Arany János/

"Mindenki embernek a lelkében dal van;
és a saját lekkét hallja minden dalban,
és akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."

/Babits Mihály/

"szenvedni tudj, és tűrni merj,
É várni,sírni,érni,
A szirtek párnáján pihenj,
S ne félj a végtelen jövővel szembenézni."

/Juhász Gyula/

"Rossz a világ? Légy jó tehát magad!
Üres a lét? Adj tartalmat neki!
Az ember szolga mind? Légy te szabad!
Hívd sorsodat bátor versenyre ki!"

/Komjáthy Jenő/

"Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.
Ne félj, betöltöd czélodat te is,
Csak azt ne hidd, hogy e sár-testbe van
Szorítva az ember egyénisége."

/Madách Imre/

"ha percnyi léted súlyától legörnyedsz
Emel majd a végtelen érzete;
s ha ennek elragadna büszkesége,
fog korlátozni az arasznyi lét,
És biztosítva áll nagyság, erény."

/Madách Imre/

"Egy bűn van, tudd meg: lent maradni,
Szegényen, ismeretlenül.
Erény is egy: folyvást haladni
S nem állni meg,csak legfelül."

/Reviczky Gyula/

"Bánatnak, mely nagyon sokat beszél,
Keveset higyjetek!
Az, mi bennük igaz fájdalom,
Némának született."

/Endrődi Sándor/

"Az élet nagy örvényében,
Ezerféle veszélyében
A barátság maga áll,
Mint a habzó tengerekben,
Az ordító fergetegben
Egy erős,magas kőszál."

/Kisfaludy Károly/

"egek legszebb tüneménye,
Csak jobb lelkek érzeménye,
Oh drága,hív barátság!
Nálad nélkül gyászos éltünk,
Soha sem teljes örömünk,
Nem édes a boldogság."

/Kisfaludy Károly/

"Ha egy szép test látására
A szív benned habot vet,
Ne hajts sokat kis habjára,
S ne fonj neki kötelet:
Oh! mert ez még nem szerelem,
Csak csalóka érzemény,
Csak buborék gerjedelem,
És habként eltűnő kény.
Egész életed pályájára,
Minden napod nyugalmára
Egy kis vérhab nem elég,
Egy tenger kell ahhoz még."

/Kisfaludy Sándor/

"A mesterség: boldog lenni,
Igen könnyű, de ritka;
nem kell azért messze menni,
Bennünk vagyon a titka."

/Kisfaludy Sándor/

"Százszorta inkább az életedet
Fogadd meg, mint magad;
Hadd vesszen az élet, ha
A becsület marad."

/Petőfi Sándor/

"...a boldogság úgy egész,
Sőt kétszerezve lesz azáltal,
Ha más is nyer belőle részt."

/Petőfi Sándor/

"Minden szépség annyit ér csak,
Mire becsüli magát,
Ne add magad egy világért,
S többet érsz mint egy világ."

/Vajda János/

"Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
Reményeid el ne hagyjanak!
Ne csüggedj,mert csüggedni nem szabad!
Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett,
A legszebb virág fakad!"

/Vörösmarty Mihály/

"A bírhatót ne add fel álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz,
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz."

/Vörösmarty Mihály/

"Nézd a világot, annyi milliója,
s köztük valódi boldog oly kevés:
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely kancsalul festett egekbe néz."

/Vörösmarty Mihály/

"Csókold meg azt a két kezet
Mely szeretettel simítja fejed.
Mely érted él, s érted imádkozik
gondozott, ápolt, mind e napig.
Vezette, óvta minden lépésedet
S te kis kezeddel fogtad e kezet
Csókold meg édes, csókold meg azt,
Mert jöhet, hogy még csókolnád,
Mikor már nem lesz Édesanyád!"

/Ismeretlen szerző/

"Aki mást ismer, az okos,
Aki önmagát ismeri, az bölcs,
Aki mást győz le,az erős,
Aki önmagát: egy igazi hős.
Akinek sikerül: abban van akarat,
Aki kevéssel éri be, több sikert arat.
Aki helyén hűségesen megáll,
Akit a bűn nem gyűr le,
Azé lesz az élet igazán."

/Ismeretlen szerző/

"Van öröm, mely soha nem apad,
S ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod,
Adj jó szót, vigaszt, s ha van falatot.

Derűt, tudást, vagy békülő kezet,
Mindez tied!Add másnak-s nézheted
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
meggazdagítva lelked asztalát.

S csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz."

/Ismeretlen szerző/

"Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya,
Mert nem a jólétben van a szívek boldogsága.
Örömöt adhat egy kunyhó is eleget,
Csak a szív legyen sorsával elégedett."

/Ismeretlen szerző/

"Sose haragudj meg arra
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés
lásd a fontos mégsem ez!
Hidd el nekem, senki sem rossz,
lásd be, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret."

"Az igazi szabadság lehetőség arra,
hogy ura légy önmagadnak,
mindig kérdés és hiba nélkül
a jó utat válaszd és kövesd."

/Michael Quest/

"Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent."

/William Blake/

"A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
Az örökös vándorút véget soha nem ér
S ha nincsen barátod,elvisz a szél."

/Bródy János/

"Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

/Antoine de Saint-Exupéry/

"Úgy érkeztünk mindannyian, hogy nem volt szavunk
Egyikünk sem kérte, mégis mind itt vagyunk
Piciny magból kikeltünk, mint nyíló virág
Ahány ember annyiféle csodálatos világ.

Kisgyermekként tükörbe nézve magunkra ismerünk
De gyakran felnőttként sem tudjuk, mit miért teszünk
Megpróbáljuk megérteni a természet szavát
De ahány ember, annyiféle csodálatos világ.

(...)

Mindannyian vágyakozunk, hogy boldogok legyünk
De nem tudjuk, hogy honnan jövünk, s hová érkezünk
A lelkünk mélyén őrzi titkát a kék virág
Ahány ember, annyiféle csodálatos világ.

Ezen a Földön mind látogatók vagyunk
Ha elmegyünk magunk után, ki tudja, mit hagyunk
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát
Ahány ember annyiféle csodálatos világ..."

/Bródy János: Mindannyian mások vagyunk,részlet/



"Ne kérdezd, merre visz az út,
A válasz biztonságot úgysem nyújt,
Nem tudja senki, hogy hová érkezel,
Magadtól indulj egyszer el!

Ne kérdezd, honnan fúj a szél,
Figyeld meg jól, miről beszél,
S ha érted már az összegyűjtött hangokat,
Találd meg köztük önmagad!

Ne kérdezd, hol kel fel a Nap,
Gondold, hogy ott, ahol te vagy,
És hogyha úgy érzed, hogy elborult az ég,
A szíved őrizze a fényt!

Ne kérdezd, hány napod van még,
Nyugodj meg, lesz még épp elég.
De addig is, míg egyszer minden véget ér,
Magadhoz hűséges legyél!"

/Bródy János:Légy hű magadhoz/

"Figyelj drága, kicsi lélek,
elmondom neked mi az élet!
Semmitől nagyra nőni,
sírva világra jönni.
Lassan járva, óvakodva,
anyakézbe támaszkodva.
Az ABC könyvet bújva,
a tudós harsonáját fújva.
Nagy kalandok után menni,
hazug csókot megízlelni.
Aztán feledni gyorsan,
majd szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog,
gyötrik ezer gondok.
Majd újból lassan járni óvakodva,
de már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedeleket kapni,
s egy szép őszi éjjel meghalni.
NE sírj drága kicsi lélek,
de hidd el nekem EZ AZ ÉLET"

"Maradj mindig mosolygó gyermek,fehér lelkű kis virág,

Maradj jó mint mesékben a tündér,szeressen téged az egész világ!

Az erény útja legyen az ösvényed,nyíló virágok kövessék léptedet,

Szorgalom,jóság,szeretet virága tegyék boldoggá ifjú életed!"
"Gyermek szíved még mesékben él,minden kis dobbanásra mesél.
Kacagva örülj a napsugárnak,virágnak,dalnak,kismadárnak.
Bú és gond fölött sikert aratsz,ha szívedben mindig kisgyermek maradsz!"

"Emlékül mit írjak egy ifjú lánynak
Kire még az élet örömei várnak,
Ki még nem csalódott, kit még nem ért bánat.
Emlékül legjobb lesz, ha azt kívánom:
legyen az életed hosszú, édes álom
Álmodjál csendesen mindenféle szépet,
és ne tudd meg sohasem mi is az az Élet!"



"Volt egyszer egy kis emlékkönyv,
Jó dolga volt régen:
Barna szemű, barna kislány,
Lapozgatta szépen,
Kislánykából asszonyka vált,
Könyvecskéből dísz lett.
Évek múlva kicsi gyermek,
Lapozgat egy könyvet.
"Nézd anyácska, de gyönyörű!
Ki írta e verset?,,
Az anya a könyvbe pillant,
Olvassa a verset.
Két szemében könny csillan meg,
Ismerős az írás...
Eszébe jut ifjúsága,
Környékezi sírás,
Felrémlenek régi arcok,
Sok szép emlék vissza tér...
Sír vele a kicsi gyermek,
És nem tudja hogy miért..."

"Kis barátnőm naplójába mit is tudnék írni?
Ne tanulj meg kicsi (pl)Kati soha soha sírni.
Legyen boldog minden órád, boldog minden perced,
Jöjjön el érted is a mesebeli herceg!"

""Ne hidd, hogy mind örökké tart
Mit szépnek alkotott az ég,
Hogy ifjú arcod hamván,
A rózsa mind örökké ég.
Virágok sorsa hervadás,
Ha jő az ösz alkonya,
De mi szívben új és nemes,
Nem hervad el soha!"


"Míg gyermek vagy, élsz gondtalan,
Nem tudod mi vár reád.
De eljő az idő, mikor az élet
Neked is gondot ád.
Játssz, mulass, szórakozz,
De azért tanulj,
Hogyha jönnek a gondok
Könnyebben boldogulj!"

"Múltad gyermekálom,
Tavaszod a jelen.
Kívánom a jövőd,
Csak boldogság legyen!"