Hitvilág

Minden, ami a különböző hitvilágokkal kapcsolatos. Istenhit, sátánizmus, zsidóság, buddhizmus, taoizmus, szellemek, ufók, stb...

Ne felejtsük ki a pogányságot sem a felsorolásból
Különös érzéssel tölt el amikor leírom, hogy pogány vagyok.
Különös, mert régen ezért üldöztek volna, kivetettek volna a társadalomból.
Vajon génjeinkben van, hogy ma sem mondom fennen, hogy Pogány vagyok.
Miért is nem lettem keresztény..?
Rövid a válasz: nem kereszteltek meg
Tudnék hosszabban is válaszolni, de az sértene néhány olyan embert, akik közel állnak hozzám, ezért maradjunk a rövid válasznál
Hihet egy pogány is Istenben..?
Persze...

Akkor te csak úgy vagy pogány, hogy nem lettél megkeresztelve és nem úgy, hogy nem hiszel Istenben. Én sokmindenben hiszek, szellemek, UFO-k, de hiszek Istenben is.

Zuzana írta:

Akkor te csak úgy vagy pogány, hogy nem lettél megkeresztelve és nem úgy, hogy nem hiszel Istenben. Én sokmindenben hiszek, szellemek, UFO-k, de hiszek Istenben is.

Sokan, sok mindenben hisznek a világban. Így is van jól: szürkébb, szegényebb lenne nélküle az élet. És is hiszek sok mindenben. Pl. hiszek a pápában is. Így szoktam elköszönnni...

Pápá!

Én meg magamban hiszek :pirat:
Higyjetek ti is bennem
Persze csak ha nincs kiben hinnetek :fog:

Patrick írta:

Én meg magamban hiszek :pirat:
Higyjetek ti is bennem
Persze csak ha nincs kiben hinnetek :fog:

Szevasz Patrik:)
Higgy a csajokban is
Hiszen nélkülük hobbid sem lenne

Én most már nem is tudom miben vagy kiben higyjek :scratch:

Anita20 írta:

Én most már nem is tudom miben vagy kiben higyjek :scratch:

elsősorban magadba higyj, aztán a többi majd jön magától
bár igaz, h amikor az ember elkeseredik valamiért, nem tud hinni semmiben, se Istenben se magában

Szellem vagy pszeudo-képmások?

Szellemekről nyilván mindenki hallott már közületek. Bizonyára vannak azonban olyanok is, akik most hallják először azt a szót, hogy pszeudo-képmás, vagy legalábbis nem sok fogalmuk van a mibenlétéről. Erre szeretnék most az alábbiakkal rávilágítani.

Ha valaki lát valamit, amit nem tud megmagyarázni, nem feltétlenül kell egyből szellemre gondolni...

A forma a koncentrált energia eredménye; a mintát erőteljesen irányított érzelmi vagy pszichés ideaképek adják hozzá. Az intenzitás a legfontosabb. Ha például nagyon erős vágy él bennünk, hogy valahol máshol legyünk, akkor anélkül, hogy tudatos információt szereznénk erről, egy, a miénkkel azonos pszeudo-fizikai forma jelenhet meg épp azon a helyen. A vágy odaviszi személyiségünk és képmásunk lenyomatát, jóllehet mi magunk nem fogunk tudni erről a képmásról, sem arról, hogy azon a másik helyen megjelent. Bár ezt a gondolatképmást általában nem látja a többi ember - általában -, az nagyon is valószínű, hogy tudományos eszközökkel valamikor érzékelni tudjuk majd.

Azok, akik kifejlesztették belső érzékeiket, már most is megpillanthatják. Minden intenzív mentális cselekedet - gondolat vagy érzelem - nem csak, hogy konstrukcióvá válik valamely fizikai vagy pszeudo-fizikai módon: bizonyos mértékig viselni fogja annak a személyiségnek a lenyomatát is, amely eredetileg megteremtette. Sok ilyen kezdetleges vagy látens forma létezik. Gondoljunk ezekre úgy, mint kísértetképmásokra vagy árnyképekre. Ezek a formák épp az anyag szintje alatt vannak, nem emelkednek ki az általunk ismert fizikai valóságba, ahhoz azonban eléggé elevenek, hogy konstrukcióvá váljanak. Ennek ellenére egész valóságosnak tartanánk őket, ha látnánk...

Voltaképp mindenki elég gyakran küld ki magáról ilyen reprodukciókat. A materializáció mértéke ugyan változhat, egyes formák például többé-kevésbé árnyékszerűbbek lehetnek, mint mások. Ennek ellenére ezek a formák nem egyszerű projekciók, kivetítések - „lapos” képek. Ezek konkrét hatást gyakorolnak a légkörre. Hogy milyen módon teremtenek helyet maguknak, azt elég nehéz elmagyarázni. Időnként együtt létezhetnek fizikai tárgyakkal vagy formákkal, esetleg még azonos helyen is. Ebben az esetben határozott kölcsönhatás lép fel - e folyamat ugyancsak kívül esik a fizikai érzékelés határain. Hirtelen elfoghat minket például az erős vágy, hogy bárcsak egy ismerős, szeretett, de távoli tengerparton állhatnánk. Ez az intenzív vágy ekkor olyasformán működhet, mint egy energiamag, amely saját elménkből vetül ki, és formát ölt: a mi formánkat. A hely, amelyet elképzeltünk, magához vonzza a formát, és az azon nyomban ott fog állni. Ez igen gyakran megtörténik. Normális körülmények között ez az esemény nem látható. Másfelől viszont, ha a vágy még intenzívebb lenne, akkor az energiamag még erősebb volna. Saját tudatfolyamunk egy része átkerülne a formába, úgy hogy a szobánkban egy pillanatra hirtelen sós levegő illatát lehetne érezni, vagy valami más módon válna érzékelhetővé a környezet, ahol ez a pszeudo-képmás tartózkodik. Az érzékelés mértéke itt igen tág határok között változik.

Mindezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy az, amit látunk és szellemnek vélünk, az adott szituációban lehet akár egy más ember által odavetített gondolati forma is.

Démonok, ördögök nem léteznek? Nincsenek semmiféle csuklyás lények? A létezésüket mindez persze nem feltétlen tagadja. Létezik azonban ez a pszeudo erő, amely ezeket a gonosz teremtményeket megteremti. Ez sokszor nem más, mint rejtett félelmeink energiája. Ilyen teremtményt tehát elméletileg mindenki létre tud hozni, hisz' félelmek mindenkiben vannak...

Ha egy személy hisz a gonosz létezésében, a saját félelmei képére materializálhatja.

Szellemek léteznek. Az esetek egy jó részénél azonban ilyen képmások állhatnak a háttérben. Mondok egy példát: Angliában rengeteg kastély van, ahol már megfigyeltek szellemeket. Ezeknek feltűnő tulajdonságaik közé tartozik, hogy állandóan egy adott cselekvést művelnek: pl. szüntelenül kezet mosnak. Vagy megjelenik egy asszony fehér ruhában, amint leugrani készül egy szikláról. És mindig ez a cselekvés ismétlődik, a megfigyelők szerint időről időre.

Kérdezhetnénk, ez miért jó a szellemnek? Nem lenne neki jobb dolga, mint állandóan leugrálni a szakadékról? Nem unalmas ez neki már kicsit? Sok esetben ez a látványvilág mindössze az egykor élt emberek leszakadt tudati formái, amelyek rendelkeznek ugyan önálló tudattal, de korántsem annyival, mint az élő vagy egykor élt gazdatudat. Ezek valamilyen oknál fogva nem tudtak alkalmazkodni valamihez, ezért csinálják folyton ugyanazt. Ma sajnos még nem állnak rendelkezésünkre olyan technikai eszközök, amelyekkel különbséget lehetne tenni a két jelenség között: pszeudo-kivetítésről, avagy épp szellemi entitásról van-e szó.

Az egyedüli "műszer", amely biztosan képes érzékelni a szellemi jelenlétet, maga az ember: a médium. Sokféle médium létezik. Vannak, akik látják, vannak, akik "csak" érzékelik a szellemeket. Míg a vizuálitást egyedül a szem érzékeli, addig a szellemi jelenlét fizikálisan (is) érzékelhető egy médium által. Semmihez sem fogható, és semmivel sem összekeverhető az ilyesfajta érzékelés. Míg pszeudo-kivetítésre lényegében minden ember képes, a szellemvilágot egyedül csak a médium, az arra fogékony ember képes "fogni", érzékeny "membránjai" által. Médiumnak pedig születni kell. Ez a képesség születés joga, mint egykoron (s még ma is) a nemesség volt, nem tanulható. Egyedül a született médium tudása fejleszthető tovább tanulással.

Köszönjük hogy megosztotad ezt velünk. Nagyon érdekes Te tulajdonképpen mivel foglalkozol hogy ennyit tudsz???????

Abbol amit leírtál én azt értetem ki ,hogy mi teremtjük meg ezeket a lényeket vagyis Istent az Angyalokat A Démonokat mindent. Vagyis lehet hogy rajtunk kívül nem is létezik más nagyobb onteligencia ???????? Vagyis nincs is Isten csak mi gondoljuk így ??? Csak mi hoztuk létre a hitünkel ,de nincs valójában nem létezik??????, :scratch: :scratch: :scratch:

A szellemi lényekről annyit: "Az energia nem vész el csak átalakul"
Vagyis a halálunk után nem semmisülünk meg?????????,
Csak átalakulunk????

Én mindenben hiszek ami egy kicsit is logikus
És nem hülyeség

Mi teremtjük - teremthetjük ezeket a lényeket! Legalábbis a ma oly' divatossá vált nézet, a pszeudo-kivetítés tézise szerint... A fentiekben az is benne foglaltatik azonban, hogy nem feltétlen minden esetben van így. Jó az észrevételed, kedves, és jogos is. Én magam is sok mindent hiszek, mi több, sok mindent vallok. Köztük - és elsősorban - Isten létét. Számtalan jele van a létezésének...

Persze beszélgetni vele csak egyoldalúan lehet. Tudod, hogy van ez... Ha Te beszélsz Istenhez, hívő vagy. Ha ő beszél hozzád, bolond! Hangokat nem hallok. Bár, ha jobban belegondolok, időnként mégis csak hallok távoli hangokat. Valahányszor telefonon beszélek valakivel.

Nada írta:

Minden, ami a különböző hitvilágokkal kapcsolatos. Istenhit, sátánizmus, zsidóság, buddhizmus, taoizmus, szellemek, ufók, stb...

Mindenkinek hittel teli csodás napot:)

Mariettaangyal írta:

Nada írta:

Minden, ami a különböző hitvilágokkal kapcsolatos. Istenhit, sátánizmus, zsidóság, buddhizmus, taoizmus, szellemek, ufók, stb...

Mindenkinek hittel teli csodás napot:)

neked is ugyanezt Mariettaangyal

A gyermekek körül zajló különös eseményeket nem okos dolog félvállról venni. Egy gyermek még hatalmas, koncentrált energiával rendelkezik. A félelme a "mumustól", vagy épp egy képzeletbeli barát nem minden esetben pszeudo-kivetítés eredménye... Előfordulhat olykor, hogy szellem "lovagolja meg" ezt a nagykoncentrátumú energiát. Bizonyára hallottatok már a Poltergeist-jelenségekről (Kopogó Szellem). Ezek tanulmányozása sem vezet mindig egyértelmű döntésre. A nagy energia miatt egy dühöngő szellem (a Poltergeist mindig dühöngő szellemet takar, amikor épp valóban túlvilági eseményről van szó) pont a gyermekeket veszi célba, ebből "táplálkozik". Ilyen jelenségeket mindig olyan családoknál dokumentáltak, ahol kisgyermek élt közöttük... Hasonló történéseknél azonban ezek a Poltergeist-jelenségek nem feltétlen a földhöz ragadt, és sokszor épp emiatt dühöngő szellemek miatt történnek. Egyes vizsgálatok szerint ezek a dühöngő lények valójában nem is emberek itt ragadt kísértetei, hanem vagy évszázadokkal ezelőtt elhalt gonosz lelkek szellemei, vagy egyenesen a dimenziónkba bejutott démonok tombolásai - egyértelmű bizonyíték értelemszerűen egyik irányban sem lehet százszázalékos. Bizonyos kutatások azonban alátámasztani látszanak azt is, hogy ezeket a rémisztő jelenségeket teljesen tudattalanul, olykor maguk a gyermekek viszik végbe. Itt mindenképp pszichológiai kivizsgálás szükséges, hisz' a gyermek egyértelműen valami nagyon komoly lelki trauma behatása alatt áll, s ez a düh, harag vagy félelem - esetleg mindegyik egyszerre - vált ki belőle nem tudatos telekinetikus cselekményeket... A gyermekek energiája még hatalmas. Attól tehát, hogy gyermekként erre képes, még nem feltétlen jelenti azt, hogy médiumnak is született...

Egész érdekesek a hozzászólásaitok, örülök annak, hogy itt vagytok.
Én úgy veszem észre, van amikor egy médiumnak valahogy sikerül felvennie valamilyen entitásokkal a kapcsolatot, de azokkal igazából nem tud bánni, és így teljesen félrevezetődik.
A mágikus védelemről nem esett szó. Mit tudtok erről? Hogyan lehet szerintetek kivédeni a nem emberi jellegű lények ártását?

Jól látod a dolgot, drága Pan! A túlvilági dolgokkal "játszani" meglehetősen kétélű fegyver. Igazán szakavatott senki sem lehet - legfeljebb elbizakodott...

Ártó szándékot kivédeni? Hm... jó kérdés. Ezerféleképp lehet, és sehogy sem lehet. Nem tudok hinni abban, hogy bármi kivédhető lenne, mint ahogy abban sem, hogy semmi sem kivédhető. Igen, tudom, ez meglehetősen ambivalens dolog, ám ettől függetlenül még tény. Sajnos.

A jó és a rossz is egyaránt jelen van mindannyiunk életében, és noha zömében rajtunk múlik, melyik hatalmasodik el rajta, azért bizony nem mindig, pláne nem feltétlen van ez így. Vannak úgymond karmikusan magunkkal hozott bűnök és jutalmak is, melyek kihatással vannak ránk.

Persze ez is, mint minden: hit, felfogás és nézet - s egyfajta logikai levezetés kérdése. Hogy kinek és miben van igaza? Belefolyni meddő vita lenne. Mindannyian csak az utunk végére érve tudjuk meg a valóságot, teljes bizonyosságot senki, semmiről nem tudhat... Addig csak egy dolog marad nekünk: a remény. Merthogy a remény hal meg utoljára - a lepény hal meg lapos...

:)jaahhh és azért hozzáteszem: a gyermekeinkben élünk tovább!

Így van! Úgyhogy akinek még nincs gyermeke, teperjen gyorsan a "halhatatlanság" felé!

Az egyetlen dolog személy szerint amelynek nem vonom kétségbe a létezését,az a Földön kívüli élet.Persze,az emberiség az utóbbi évtizedekben jelentősen kiszínezte a témát....Viszont az emberi elme jelenleg képtelen felfogni azt a tényt,hogy a Világegyetem végtelen.Mi az,hogy végtelen?Hogyhogy nincs vége??És akkor mégis hol van??Valahol mindennek lennie kell,valami mindenhol teret foglal.Mivel a jelenlegi tudományos és technológiai szinten alig ismerjük pontosan a Világűr Naprendszerünkön kívül eső részét,szerintem hiba lenne azt feltételezni,hogy csakis a mi bolygónkon alakulhatott ki élet.Számtalan más-a Naprendszerhez hasonló- rendszer létezhet az Univerzumban,melyben az élet feltételei létre jöhettek.Talán fejletlenebb,talán fejlettebb mint a mi életformánk,ez egyelőre talány.De lehetséges a létezése.Ezért mondhatom azt,hogy én "hiszek az UFOk-ban".

Minden más hiedelemmel szemben kissé szkeptikus vagyok,de nem elutasító.Egyszerűen csak "túl realista".Nem mondom azt,hogy nem lehet,de nem látom tudományosan megalapozottnak néhány dolog (például a szellemek) létezését.De az is lehet,hogy csak a tudomány áll még olyan szinten,hogy nem képes túllépni az emberi elme határain más dimenziókba.Egyszóval lehet,de addig nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget amíg nem mutatnak kézzel fogható bizonyítékot rá.

Ez persze csak az én szerény személyes véleményem.Minden esetre én soha nem tartok senkit őrültnek azért,mert olyan dolgokban hisz,amelyeket én nem igazán tartok reálisnak.

Az alábbi cikkemet régebben a Tudomány és fantasztikum topicban olvashattátok már ugyan, de Liaram előző posztjához remekül illeszkedik, ezért beírom ide is...

Sok ember esik abba a hibába, hogy tagadja az idegen civilizációk létezésének még a lehetőségét is. Ezzel azonban csak a szűklátókörűségüket erősítik meg... Csak a mi galaxisunkban négyszázmilliárd, azaz négyszázezermillió csillag van. És az ilyen galaxisokból, mint ez is, tízmilliárd létezik. Ha minden galaxisban csak egyetlen egy bolygón is kialakult az élet, akkor is van az emberekén kívül még legkevesebb tízmillió értelmes civilizáció! Tehát csak a mi galaxisunkban négyszázmilliárd csillag található: négyszázmilliárd csillag a Tejútrendszerben, ötvenmilliárd galaxis. Ekkora számok esetén el tudjátok képzelni, hogy mindössze egyetlen civilizáció létezzen?! Ugye nem?

Egyes szkeptikus emberek... főleg tudósok... kételkednek a földön kívüli élet létezésének lehetőségében. A tudósok e nézetüket elsősorban a Fermi-kérdésre alapozzák. Enrico Fermi egy olasz fizikus volt, és azt állította, "Ha létezne a Földön kívül élet, képviselői már minden bizonyára ellátogattak volna a bolygónkra, ergo: már mindenki tudomást szerzett volna róla. De hol vannak ők?!"

A könnyebb érthetőség kedvéért egy bohókás "történetbe" foglalva példálóznék:
Egyik este egyedül ültem otthon, s gondoltam, teszek egy kísérletet. Mivel úgyis vacsoraidő volt, elhatároztam, tintahalat fogok enni. Szépen megterítettem, még gyertyákat is gyújtottam, s egy vázában virágot helyeztem az asztalra. Aztán kinyitottam a bejárati ajtót, leültem és vártam. Vártam, és egyre csak vártam, hogy a tintahal eljöjjön, és rámásszon a tányéromra. A szépia azonban nem jött el. Órák teltek el így, végül hajnali három órakor eluntam a várakozást. Egyetlen polip sem tűnt fel, ezért önelégülten úgy döntöttem, tintahalak nem is léteznek a Földön! Mivel azonban tudjuk, tintahalak igenis szép számban léteznek, teljesen nyilvánvaló volt, az én elméletemben van a bibi... Azon a ponton hibáztam el, hogy a polip szokását, melynek megvan a saját életformája, nem vettem figyelembe! A szépiák életéhez nem tartozik hozzá, hogy vendégségbe jöjjenek a házamba, és felmásszanak ételként a tányéromra! De pusztán azért, mert nem jött el hozzám egy sem, s nem tálalta fel magát vacsorára, még létezik!

Jelen pillanatban bizonyára meglehetősen abszurdnak hangzik, de jó pár évszázad - esetleg néhány évezred - és akár megérhetjük azt is, hogy lehetséges lesz utazni az időben. Persze nem nekünk, a nép egyszerű lányainak, fiainak! Mert mi lenne, ha szemfüles üzletemberek az időutazásból mondjuk üzletet formálnának a Földön? Jujujj!!! Nem pusztán csak arról lenne szó ugyanis, hogy létrejöhetnének profitorientált multinacionális konszernek, amelyek már képesek lesznek utaztatni az időben! Tudom, fantasztikusan hangzik, de megtörténhetne, hogy megvalósulna a neves novellista, Ray Bradbury utópiája. Akkor aztán az újságokban ilyen hirdetésekkel találkozhatnánk: "Akar ön Spinosaurusra, T-Rexre vagy Velociraptorra vadászni a mezozoikumban? Semmi akadálya, Hölgyeim és Uraim! Előjegyzést felveszünk!"... Létrejöhetnének magántársaságok is, amelyek borsos árakért elrepítik a kalandra vágyó, merész milliomosokat teszem azt az ókori Egyiptomba, Sericába (a mai Kína) vagy a letűnt Római Birodalomba egy izgalmas turistaútra.

Az időutazásnak nincs jövője!

Tegyük azonban félre a tréfát. Én speciel, személy szerint nagyon nem szeretném megérni azt a kort! A fő gond nem is itt lenne, mert hát az ilyen turistautak talán még kezelhetők is lennének valamilyen szinten. Mi történik azonban, ha egy közveszélyes őrült meg akarja ölni Hitlert, Sztálint vagy netán Napóleont? Szükség lenne egyfajta időrendőrségre is, melyek gyorsreagálású erői bárhol beavatkozhatnának, ahol az szükséges. Az igazság akkor is győz, ha leszakad az ég? Ha a törvény túl merev, meghajlítjuk...? Belegondolt már ebbe valaki? Ebben a formában ez semmiképp sem lehetne jó világ...

Teljes mértékben egyet értek Veled drága Nada!Minden téren.Az Enrico Fermi tézisében feltett kérdésre miszerint "De hol vannak ők?"-egyszerűen visszakérdeznék:"És hol vagyunk mi?"Ez a kérdés két élű...És hűen tükrözi azt,hogy az emberiség a Földön kívüli életet csakis nálunk fejlettebb civilizációként tudja elképzelni.És ha valahol épp csak baktériumok sokasága úszik egy ősóceánban?Vagy olyan szinten állnak az evolúciós fejlődésben,mint mi?Akkor csoda,hogy nem hallottunk róluk?Mi hová jutottunk a Világűrben?"A kertkapuig"...Talán épp ők is ezt kérdezgetik valahol,mit sem sejtve rólunk:"Ha lennének is mások,hol vannak?"

Az időutazással kapcsolatban ajánlom mindenki figyelmébe a Vissza a jövőbe-című filmtrilógiát,mely ugyan sci-fi vígjáték,viszont tökéletesen bemutatja az esetleges időutazás veszélyeit...Megjegyzem halkan:Imádom azt a filmet:)