Elhagyatva (szerelmi bánat, és "társai")

...

Örülök, hogy megtaláltam ezt a fórumot, mert most nagyon szomorú vagyok, és nemtudom, hogy kivel beszélhetném meg a bánatomat :cry:
Ezenkívül szeretném ha valaki tanácsot mert eléggé el vagyok keseredve egy pasi miatt.
Kb fél éve megismertem egy pasit, akibe beleszerettem.Sajnos később kiderült, hogy nős Én balga viszont belementem ebbe a kapcsolatba mert annyira oda voltam érte.Azóta is tart ez a kapcsolat köztünk, de ő tegnap kijelentette nekem, hogy sohase fogja otthagyni a feleségét. Nemtudom mit tegyek, mert nagyon szeretem, de tudom hogy nincs jövője a kapcsolatunknak Szeretnék kilépni ebből a kapcsolatból, de úgy érzem hogy abba belehalnék ha elveszíteném :cry: Mit tegyek?????

Szomorúan olvasom az írásodat Anita :cry:
Sajnos én csak egy tanácsot tudok adni, és pont azt amit szerintem nem szeretnél olvasni:
jobb ha véget vetsz ennek a kapcsolatnak :|
Amíg tart csak szenvedni fogsz, és akkor is ha vége lesz, de akkor legalább egy idő után találsz magadnak mást, aki szeretni fog, és aki még nem kötelezte el magát másnak.

Anita20 írta:

Örülök, hogy megtaláltam ezt a fórumot, mert most nagyon szomorú vagyok, és nemtudom, hogy kivel beszélhetném meg a bánatomat :cry:
Ezenkívül szeretném ha valaki tanácsot mert eléggé el vagyok keseredve egy pasi miatt.
Kb fél éve megismertem egy pasit, akibe beleszerettem.Sajnos később kiderült, hogy nős Én balga viszont belementem ebbe a kapcsolatba mert annyira oda voltam érte.Azóta is tart ez a kapcsolat köztünk, de ő tegnap kijelentette nekem, hogy sohase fogja otthagyni a feleségét. Nemtudom mit tegyek, mert nagyon szeretem, de tudom hogy nincs jövője a kapcsolatunknak Szeretnék kilépni ebből a kapcsolatból, de úgy érzem hogy abba belehalnék ha elveszíteném :cry: Mit tegyek?????

Sztem vele és a kapcsolattal ne tegyél semmit egyenlőre, csak éppen nézz körül, hogy még hány jó pasi szaladgál a világban, és főleg körülötted. Ha ráébredtél, hogy a világ nem csak ebből az egy foglalt srácból áll, akkor a szakítás is könnyebben, mi több, automatikusan fog megtörténni.

Anita20 írta:

Örülök, hogy megtaláltam ezt a fórumot, mert most nagyon szomorú vagyok, és nemtudom, hogy kivel beszélhetném meg a bánatomat :cry:
Ezenkívül szeretném ha valaki tanácsot mert eléggé el vagyok keseredve egy pasi miatt.
Kb fél éve megismertem egy pasit, akibe beleszerettem.Sajnos később kiderült, hogy nős Én balga viszont belementem ebbe a kapcsolatba mert annyira oda voltam érte.Azóta is tart ez a kapcsolat köztünk, de ő tegnap kijelentette nekem, hogy sohase fogja otthagyni a feleségét. Nemtudom mit tegyek, mert nagyon szeretem, de tudom hogy nincs jövője a kapcsolatunknak Szeretnék kilépni ebből a kapcsolatból, de úgy érzem hogy abba belehalnék ha elveszíteném :cry: Mit tegyek?????

A férfiak zöme csak használja a nőket. Durván hangzik, tudom. De tény. Egy olyan férfi, akinek felesége van, mégis kezd mással (több esetben másokkal) is, nem szeret senkit. Még önmagát sem. Igen. Idővel - az értelmesebb rétege - rá fog döbbenni, magának ártott a legtöbbet.

Magunknak ártunk? Jogunk van hozzá. Másokat bántani senkinek nincs! Egy nős férfi egyszerre három ember árul el, háromszorosan sebez: elsősorban a legártatlanabbat az egészben: a feleségét. Másodsorban azt a bizonyos harmadikat - és végül saját magát...

Sose menj bele ilyen méltatlan kapcsolatba! Sérülsz, és sérülnek mások is. Mások sérelme pedig ugyanúgy a Te lelkeden is fog száradni, mint a sajátodé. De az előbbivel egyszer el kell majd számolnod valahol, valakinek... Mert mindig számon kéri rajtunk a Sors bűneinket.

Isten szemében nincs kis bűn, vagy nagy bűn: CSAK bűn van! Mindenért meglakolunk, amit másoknak okozunk: többszörösen kapjuk vissza... Nem kell ehhez hívőnek sem lenni. Ha nem hiszi valaki Istent, Allahot, vagy bármilyen misztikus hatalmasságot, ne higgye. A sors szekerével azonban már mindenki találkozott, szembesült. A rossztett vagy rosszakarat olyan, mint egy kilőtt, mágneses nyíl, mint egy eldobott bumeráng. Az indulási pontja a "küldő"... és a végső érkezési pontja is. Körberepülheti akár a Földet, mégis mindig visszatér ahhoz, aki kilőtte, elhajította. Ez tény. Az élet igazolja rendre, nap mint nap - csak látni kell hozzá, nem pusztán nézni...

Ha beleszeretünk valakibe, nem könnyű elutasítani a szeretett embert - "magunkat tagadjuk meg" vele. De csak nemesebb leszel általa. Amibe nem halsz bele, attól csak erősebbé válsz. Emberségünk próbája.

A tét pedig maga a lélek!
Maradjon inkább tiszta, mert az nem mosható, mint egy elpiszkolódott ruha. A végső számadást pedig senki sem vállahatja, és nem is fogja átvállalni helyettünk...

A hazugságok olyan magvak, amelyek maguktól nem pusztulnak el, s el sem pusztíthatók. Mindig, újra és újra rügyet bontanak, sötét gyümölcsöket teremnek a világ végezetéig. Az igaz szavak valósággal eleven lények.

Védeni a védtelent,
Legyőzni a végtelent,
Áttörni a gátakat,
Erre születsz, ezért vagy!

Köszönöm a tanácsokat lányok, megpróbálom összeszedni magam ígérem, és véget vetni ennek a kapcsolatnak.Ma már nemet mondtam egy találkának vele, remélem ez lesz a kezdő lépésem, és tudok továbbra is kemény maradni vele szembe :cry:

Anita20 írta:

Köszönöm a tanácsokat lányok, megpróbálom összeszedni magam ígérem, és véget vetni ennek a kapcsolatnak.Ma már nemet mondtam egy találkának vele, remélem ez lesz a kezdő lépésem, és tudok továbbra is kemény maradni vele szembe :cry:

Így van, okosan döntöttél, kedves! Nagyon nehéz lesz, tudjuk jól mindannyian... De az idő múlásával egyre könnyebbé válik minden. Ráadásul innentől lehetőséged nyílik majd egy igazi, értékes kapcsolatra, ahol igenis Te vagy a legfontosabb, s nem pusztán egy eldobható másodhegedűs szerepkör lesz a Tiéd!

Szerelmi bánat és társai? :| Engem mindenhol megtalálnak :cry: De már rájöttem, hogy én vagyok a marha Minek mászok bele mindig ugyanabba a gödörbe Na most kiküszöböltem a problémát.Nincs pasi,de ahogy nézem jó ideig nem is lesz (Csak az a fránya romantika ne hiányozna :cry: )

Ez sajnos "előre megírt" sorsa mindenkinek, drága Cat!
Sablonosan hangzik, de mégis tény: egy lift sem marad lent örökre, mint ahogy minden lift fel is megy egyszer. Csak az nem, amelyik nem működik... Márpedig mi még "működünk", és amíg a beteg lélegzik ugye, van remény!

Nehéz megtalálni azt a partnert, aki egész életünkben társunk marad(hat). Ehhez persze magunknak is tennünk kell, úgy kell hozzáállnunk magunknak is a másikhoz, hogy ő maga is maradni akarjon... Ha két ember útja külön válik, nem lehet azt mondani, hogy csak a másik volt a hibás. Értelemszerűen az egyik fél mindig jobban ludas a szétválásban, de akkor is kettőn áll a vásár. Nehéz az ilyet beismernünk, mert a saját hibáinkat, gyengeségünket vagy épp gyarlóságunkat is el kell ezzel ismernünk. Ettől azonban még bizony így van...

Az ember mindig sérül ilyenkor. Lelkében, szívében, érzelmeiben egyaránt. Olykor elfelejtünk hinni, bízni. Nem csak a másikban, de önmagunkban is. Amíg a szívünk a helyén van, és képesek vagyunk tanulni a saját (és mások) hibáiból, nincs veszve semmi. Egy kapcsolat végét mindig úgy kell felfogni, hogy lezárult valami, amely már nem nyújtott valódi örömöt, s megnyit vele egy újabb ajtót - eleinte csak ablakot... -, ahol besétálhat egy potenciálisan szebb, jobb, boldogabb kapcsolat.

Egyszer minden zsák megtalálja a maga foltját. Te is meg fogod a Tiédet!

Cat írta:

Szerelmi bánat és társai? :| Engem mindenhol megtalálnak :cry: De már rájöttem, hogy én vagyok a marha Minek mászok bele mindig ugyanabba a gödörbe Na most kiküszöböltem a problémát.Nincs pasi,de ahogy nézem jó ideig nem is lesz (Csak az a fránya romantika ne hiányozna :cry: )

sajnálom Cat , dehát bizony még fiatal vagy és még vár rád szerintem szerelem
és majd akkor fog beköszönni hozzád amikor nem is számítasz rá....ez így szokott lenni

Na azt megnézem,hozzám mikor kopogtat be a szerelem Mivel én nem járok sehova,max iskola meg vissza (ez kitesz 5 egész percet ). De ha mákom van pont ezalatt az 5 perc alatt áll meg mellettem egy kocsi és a nekem való pasi kiszól, hogy első látásra belémomlott Ezesetben jelentem kisebbik fiamat eldugom a zsebembe,nagyot meg bezavarom a suliba
Kb. 3 hete az egyik ismerősöm mondta, van egy kollégája és én tetszem neki (akartam ajánlani az illető ugyan menjen már szemészetre ). De mikor messziről megláttam "Adoniszt" rájöttem,nincs az a pénz, hogy a szememben vonzó legyen
Amúgy a pasikat annyira már ismerem, hogy a 25%,amint megtudja, hogy gyerekem van tiplizik.A kövi 25% akkor,mikor elmondom, hogy két gyerkőc van.A harmadik 25% olyan hogy az ördög is sírva menekülne,a negyedik 25%-nak pedig vagy van valakije,vagy meleg
De optimista vagyok.30 év múlva én járókerettel, életem szerelme kerekesszékkel fogjuk kimondani a boldogító igent

Cat írta:

Na azt megnézem,hozzám mikor kopogtat be a szerelem Mivel én nem járok sehova,max iskola meg vissza (ez kitesz 5 egész percet ). De ha mákom van pont ezalatt az 5 perc alatt áll meg mellettem egy kocsi és a nekem való pasi kiszól, hogy első látásra belémomlott Ezesetben jelentem kisebbik fiamat eldugom a zsebembe,nagyot meg bezavarom a suliba
Kb. 3 hete az egyik ismerősöm mondta, van egy kollégája és én tetszem neki (akartam ajánlani az illető ugyan menjen már szemészetre ). De mikor messziről megláttam "Adoniszt" rájöttem,nincs az a pénz, hogy a szememben vonzó legyen
Amúgy a pasikat annyira már ismerem, hogy a 25%,amint megtudja, hogy gyerekem van tiplizik.A kövi 25% akkor,mikor elmondom, hogy két gyerkőc van.A harmadik 25% olyan hogy az ördög is sírva menekülne,a negyedik 25%-nak pedig vagy van valakije,vagy meleg
De optimista vagyok.30 év múlva én járókerettel, életem szerelme kerekesszékkel fogjuk kimondani a boldogító igent

látom azért humorosan fogod fel a dolgokat és ez nagyon jó ,nem szabad keseregni
Elmondom neked, h van egy jó ismerősöm, kb annyi idős mint te, és szintén 2 gyermeke van.Na ő is egyedül maradt velük mert a kedves párja úgy döntött h ő más nőbe szerelmes és a gyerkeit azóta is messziről lesz***a, holott ráadásul a kislány naon beteg volt kiskorában, és az anyukája nem győzött Bp-re menni vele.Na de a lényeg, h ő is párt kersett magának, és volt pár elcseszett próbálkozása az biztos, de most úgy néz ki h megtalálta
A srác igaz h pár évvel fiatalabb nála, de jól kijön a gyerekeivel, és őt is imádja.Azóta már összeköltöztek és közös lakást vettek
szal ő az élő példa h bizony 2 gyerek mellett is megtalálhatod az igazit
de mondjuk az nem ártana ha néha eljárnál valahová kicsit

Hát öngyi azért nem leszek, mert éppen nincsen hím a háznál Eljárni meg eljárnék,feltéve ha a két gyereket tudnám hova tenni. De mivel hétközben Anyu dolgozik,így az kapásból kilőve.Hétvégén meg ugye pihen és akkor is minden munka rámmarad itthon. Picifiam meg olyan szinten anyás, hogy legmélyebb álmából is felébred, ha kiteszem a lábam a lakásból
Szóval marad az előbb említett változat,hátha befut öt perc alatt a nagy Ő

Sziasztok!!!!!!!
Régi vendégnek számitok nálatok és sajnos mind ugyan azt keresük
szívünk fájdalmára a gyógyirt.
Én annyi idö után hittem valakiben aki most derült ki hogy az álmok szerte foszlanak bármennyire is szeretnénk nem maradnak meg hanem könyörtelenül el szállnak és utat engedve a fájdalmas valoságnak........
Hát igen én már csak mosolygok a dolgokon és sajnos nem tudom és már nem is akkarom se nem meg érteni se nem helyre hozni
Párkapcsolatban élek de még is egyedül és ez fáj de nagyon ........

és nem találom a meg oldást
hallotam egy mondást ami igaz is : mindig kell annyira önzönek lenni hogy saját magunkat helyezük előtérbe: és milyen igazak is ezek a szavak mert valamit mindig el felejtünk amikor pasi kerül a közelünkbe saját magunkra figyelni pedig ez nagyon fontos lenne

Nem tudom öszinte leszek elegem van mindenből és sajnos nem láttom az alagut végét pedig kellenne majd csak megláttom .......
Tudom mi is a helyes ut hagyni az egészet hagy menjen és kész
új dolgokba bele kezdeni csak hát most el fáradtam bele fáradtam abba hogy tele van a környezetem sok érzelem és energia vámpiral akiket észresem veszel csak mikor már minden erődet el vették ........
Na jó elég a panaszból mert azzal semmire sem megyek
köszönöm hogy meg hallgatot valaki és tudom hogy itt legalább kapok egy kicsi együtt érzést
köszönöm és jó éjszakát mindenkinek
Boldogságot mindenkinek mert erre mindenkinek szüksége van

katka írta:

Sziasztok!!!!!!!
Régi vendégnek számitok nálatok és sajnos mind ugyan azt keresük
szívünk fájdalmára a gyógyirt.
Én annyi idö után hittem valakiben aki most derült ki hogy az álmok szerte foszlanak bármennyire is szeretnénk nem maradnak meg hanem könyörtelenül el szállnak és utat engedve a fájdalmas valoságnak........
Hát igen én már csak mosolygok a dolgokon és sajnos nem tudom és már nem is akkarom se nem meg érteni se nem helyre hozni
Párkapcsolatban élek de még is egyedül és ez fáj de nagyon ........

és nem találom a meg oldást
hallotam egy mondást ami igaz is : mindig kell annyira önzönek lenni hogy saját magunkat helyezük előtérbe: és milyen igazak is ezek a szavak mert valamit mindig el felejtünk amikor pasi kerül a közelünkbe saját magunkra figyelni pedig ez nagyon fontos lenne

Nem tudom öszinte leszek elegem van mindenből és sajnos nem láttom az alagut végét pedig kellenne majd csak megláttom .......
Tudom mi is a helyes ut hagyni az egészet hagy menjen és kész
új dolgokba bele kezdeni csak hát most el fáradtam bele fáradtam abba hogy tele van a környezetem sok érzelem és energia vámpiral akiket észresem veszel csak mikor már minden erődet el vették ........
Na jó elég a panaszból mert azzal semmire sem megyek
köszönöm hogy meg hallgatot valaki és tudom hogy itt legalább kapok egy kicsi együtt érzést
köszönöm és jó éjszakát mindenkinek
Boldogságot mindenkinek mert erre mindenkinek szüksége van

Kedves Katka
Naon sajnálom h ien rossz lelkiállapotban vagy, de örülök h megosztottad velünk a bánatodat. Sajnos segíteni csak magadon tudsz, mi legfeljebb csak tanácsokat adhatunk neked:(
Ha jól vettem ki az írásodból, akkor kapcsolatban élsz amit úgy érzel h lassan szétszakad, és bár próbálod menteni a dolgokat és megtartani a párodat de érzed h lassan akkor is vége.
Én sajnos ezzel kapcsolatban csak egy dolgot tudok ajánlani, ami sajnos túl fájdalmas:
a ragtapaszt sem szabad lassan leszedni mert csak hosszabban fáj, hanem gyorsan kell letépni.Igaz h akkor nagy a fájdalom, de utána már mindig egyre jobb lesz, és aztán a fájdalom 1szer csak elmúlik.
Ha biztos vagy benne, h a párod menni akar és nem menthető a kapcsolat, akkor jobb ha elengeded, mert csak minél több fájdalmat fog okozni Neked
Bár a szerelmes ember azt gondolja h nem tud élni a szeretett párja nélkül, ez mégse igaz
Van élet nélküle is, és ha 1szer túllépsz ezen a kapcsolaton akkor majd meglátod, h vannak még férfiak akik rád várnak
Légy erős drága Katka, és tényleg légy kicsit önző, és most tegyél végre magadért is valamit!Engedd meg magadnak a boldogságot!! Még akkor is ha azért előbb egy kicsit boldogtalannak kell lenned
Puszillak

katka írta:

Sziasztok!!!!!!!
Régi vendégnek számitok nálatok és sajnos mind ugyan azt keresük
szívünk fájdalmára a gyógyirt.
Én annyi idö után hittem valakiben aki most derült ki hogy az álmok szerte foszlanak bármennyire is szeretnénk nem maradnak meg hanem könyörtelenül el szállnak és utat engedve a fájdalmas valoságnak........
Hát igen én már csak mosolygok a dolgokon és sajnos nem tudom és már nem is akkarom se nem meg érteni se nem helyre hozni
Párkapcsolatban élek de még is egyedül és ez fáj de nagyon ........

és nem találom a meg oldást
hallotam egy mondást ami igaz is : mindig kell annyira önzönek lenni hogy saját magunkat helyezük előtérbe: és milyen igazak is ezek a szavak mert valamit mindig el felejtünk amikor pasi kerül a közelünkbe saját magunkra figyelni pedig ez nagyon fontos lenne

Nem tudom öszinte leszek elegem van mindenből és sajnos nem láttom az alagut végét pedig kellenne majd csak megláttom .......
Tudom mi is a helyes ut hagyni az egészet hagy menjen és kész
új dolgokba bele kezdeni csak hát most el fáradtam bele fáradtam abba hogy tele van a környezetem sok érzelem és energia vámpiral akiket észresem veszel csak mikor már minden erődet el vették ........
Na jó elég a panaszból mert azzal semmire sem megyek
köszönöm hogy meg hallgatot valaki és tudom hogy itt legalább kapok egy kicsi együtt érzést
köszönöm és jó éjszakát mindenkinek
Boldogságot mindenkinek mert erre mindenkinek szüksége van

Csak egy kis bíztatást szeretnék küldeni. Szerencsére én nem voltam ilyen helyzetbe, de csak annyit tudok mondani: "Jobb egy rövid kapcsolat boldogan, mint egy hosszú boldogtalanul és üresen."
Puszi

Sziasztok! Hát amit itt olvastam... Nekem már nincs lelki erőm pedig fiatal vagyok!!! Jó olvasni hogy valaki a világ legnehezebb perceit át vészelte!!! Nekem a szerelem kész ön gyilkosság már. Van most persze párom de... Ki mutatja hogy szeret de ez amit mi meg éltünk 7 hónap alatt az katasztrófa!! És most is szomorú vagyok mert szeretem és már csak ő van nekem meg édes apám de hozzá meg nem tudok menni....Remélem nektek könnyebb lesz minden nekm már nincs remény!!!

amy mimi írta:

Sziasztok! Hát amit itt olvastam... Nekem már nincs lelki erőm pedig fiatal vagyok!!! Jó olvasni hogy valaki a világ legnehezebb perceit át vészelte!!! Nekem a szerelem kész ön gyilkosság már. Van most persze párom de... Ki mutatja hogy szeret de ez amit mi meg éltünk 7 hónap alatt az katasztrófa!! És most is szomorú vagyok mert szeretem és már csak ő van nekem meg édes apám de hozzá meg nem tudok menni....Remélem nektek könnyebb lesz minden nekm már nincs remény!!!

Miért érzed úgy h nincs remény ha van barátod aki szeret is téged???
Talán van valami más is a háttérben?
És sohase mond azt kedves amy mimi h nincs remény, mert az mindig van hidd el, és ha mi bármiben tudunk neked segíteni akkor csak szólj, és ha mást nem is de erőt és tanácsot tudunk neked adni

Nekem inkább egy normális kapcsi kéne Olyat is tudsz Skeri ?

hajjaj, olyat sajnos nem, azt magadnak kell keresni
de van remény, hiszen én is megtaláltam annak idején, és immár 11 éve élünk szépen együtt
szal ne add fel, csak keress szorgalmasan tovább

akkor keresek egy másikat ezt meg eladom két hizóért

Van bennem a szerelem. Őrült dolog. Pár barát mellettünk és a világ ellenünk:) Kiléptem az életemből és itt állok.... bennem a szerelem emléke....boldog vagyok, hogy megtörtént. Nem tűnik fájdalomnak? A hiány az ami fáj....

Jade írta:

Van bennem a szerelem. Őrült dolog. Pár barát mellettünk és a világ ellenünk:) Kiléptem az életemből és itt állok.... bennem a szerelem emléke....boldog vagyok, hogy megtörtént. Nem tűnik fájdalomnak? A hiány az ami fáj....

Drága Jade!

Teljesen meg tudlak érteni...Egy hosszabb kapcsolat után maradó hiányérzet és űr a legfájdalmasabb dolog....De minden seb beforr egyszer...

Liaram kedves,

Nem hossza volt a kapcsolatnak, hanem mélysége, olyan sokat kaptam olyan rövid idő alatt ami mindent megváltoztatott bennem és körülöttem.Ezért vagyok boldog és hálás és ez az ami miatt hiányzik:) Adnék én is szívesen, talán még megtehetem, talán már nem, majd az idő eligazít. Hiszem, hogy bármi történt ekkora tűz nem hamvad el hirtelen és a parázs ott szunnyad most és vár...miként én is várom, bármikor, bárhogyan érkezik vissza hozzám.
Drága Liarám, olyan bánatos ez a topik. Nem lehetne arról is beszélni miként kezdődtek a szerelmek? Amikor egyszerre dobban a szív és a bennünk lévő boldogsághormonocskák miatt az egész világ mosolyogva figyel? Ha véget is ért, ha csúf vége is lett valamikor boldogságot adott. Talán, ha erre is emlékeznénk másként élnénk túl a veszteséget a hiányt, nem miazmásodna bennünk meg a fájdalom és nem pimpósodna bennünk a bosszú a harag vagy esetleg a féltékenység, ha mindenre emlékeznénk talán a kezdet át tudná mosni a lelkünket. Már a topik címét is kitaláltam magamban : Kicsi és nagy szerelmeink
Jól elszaladtak a gondolataim ahhoz képest, hogy illedelmes úriasszonyként meg akartam köszönni kedves válaszod és megértésed Jaj de édes kis szmájlikák vannak itt juhééééé ! Mindenkinek szép örömökben gazdag napot kívánok mindig szeretettel: Jade

Jade írta:

Liaram kedves,

Nem hossza volt a kapcsolatnak, hanem mélysége, olyan sokat kaptam olyan rövid idő alatt ami mindent megváltoztatott bennem és körülöttem.Ezért vagyok boldog és hálás és ez az ami miatt hiányzik:) Adnék én is szívesen, talán még megtehetem, talán már nem, majd az idő eligazít. Hiszem, hogy bármi történt ekkora tűz nem hamvad el hirtelen és a parázs ott szunnyad most és vár...miként én is várom, bármikor, bárhogyan érkezik vissza hozzám.
Drága Liarám, olyan bánatos ez a topik. Nem lehetne arról is beszélni miként kezdődtek a szerelmek? Amikor egyszerre dobban a szív és a bennünk lévő boldogsághormonocskák miatt az egész világ mosolyogva figyel? Ha véget is ért, ha csúf vége is lett valamikor boldogságot adott. Talán, ha erre is emlékeznénk másként élnénk túl a veszteséget a hiányt, nem miazmásodna bennünk meg a fájdalom és nem pimpósodna bennünk a bosszú a harag vagy esetleg a féltékenység, ha mindenre emlékeznénk talán a kezdet át tudná mosni a lelkünket. Már a topik címét is kitaláltam magamban : Kicsi és nagy szerelmeink
Jól elszaladtak a gondolataim ahhoz képest, hogy illedelmes úriasszonyként meg akartam köszönni kedves válaszod és megértésed Jaj de édes kis szmájlikák vannak itt juhééééé ! Mindenkinek szép örömökben gazdag napot kívánok mindig szeretettel: Jade

Kedves Jade!

Bár korban alattad járok erősen,és minden bizonnyal tapasztalatlanabb is vagyok a szerelmi élet terén,meg tudlak érteni,hidd el.Édesanyám lelke hasonló dolgokban keres választ,mint a Tiéd...Vajon 44 évesen lesz-e még akit végre igazán,szívből szerethet,és aki ezt tudja értékelni és viszonozni?-igaz,ő több évnyi boldogtalan házasság után töpreng ezen,ami azért egy kissé más.Tudom,nekem még "ott a fenekemen a tojáshéj",de hiszem,hogy a szerelem nem korhoz kötött,bárkire bármikor rátalálhat,viszont minél jobban hajszolja valaki annál inkább elkerüli őt(a tapasztalat ezt sugallja).Néha a legváratlanabb helyen,a legváratlanabb helyzetben figyel föl valaki Ránk...Tudom...Én is így ismerkedtem meg a párommal...De ez egy hosszú történet:)Konzultálok Nadával és ha beleegyezik,talán nyitunk egy új "Kicsi és nagy szerelmeink"-topicot,ahol elmesélem hogyan történt...Meseszerű az egész:)

Viszont ha létre is jön a topic,ne itt,hanem a Szárnyaló lelkek fórumában keresd.Ez a lelki bánatok fóruma,mely szánt szándékkal a szomorú dolgok elpanaszolására nyújt lehetőséget,de boldogságban és örömködésben sincs hiány,csak egy kicsit följebb keresd!

Szép,örömökben gazdag napot kívánok:Liaram

https://www.youtube.com/watch?v=kydOi8TA_zw Nrm biztos hogy sikerült beilleszteni, de ez az Apostol száma:Ne felejts el soha szeretni. Egy szép dallam és nem gagyi tanács. A refrénjét egész nap dúdoltam és ma megtanultam pócot feltenni fúrni és tiplizni meg ilyesmi Igen a boldogtalanságból a fényre kell lépni üzenem anyukádnak, mindent lehet csak hinni kell

Ezt ismerem,gyönyörű szám!!

"Egyszer fent, egyszer lent..."
"Egyszer fent, egyszer lent"..
Hányszor halljuk.. Egy a számos közhely közül, amelyeket az élet nagy
periódusaiban - általában amikor épp nagyon lent vagyunk- mondogatunk
magunknak, vagy éppen valamely barátunk, szerettünk próbál bennünket
ezzel a magasztosnak nem mondható bölcsességgel vigasztalni. És valóban
úgy tűnhet, hogy benne rejlik a vigasz, hisz kijelentjük, hogy voltunk,
és leszünk is mi még fent, hajjaj..! Kecsegtet továbbá az ideiglenesség
érzetével, tehát azzal, hogy jelen helyzetünk pillanatnyi állapot,
keserűség. A valóságban persze nem egy pillanatig tart, hanem hetekig,
hónapokig, ne adj Isten évekig. Ilyenkor elkönyvelhetjük, hogy éppen
lent vagyunk és több lehetőségünk is van ezen időszak eltöltésére:

1. Lázadunk a sorsunk ellen, önsajnálatba burkolózunk és az egész
világot hibáztatjuk szerencsétlen, sanyarú életünkért/élethelyzetünkért.
Ebben az esetben van szó az otthon ülés, sorozatfüggés, nassolás,
sírás, ágyban fekvés FELVÁLTVA komboról. Általában egy idő után már ezek
se feledtetik még pillanatokra se a gondokat, ettől aztán még
dühösebbek leszünk és még jobban haragszunk a világra. Ezzel a "lent"
időszaka meghosszabodik, és az esetek nagy részében ezt magunk is
tudjuk. De erőnk már nincs változtatni, vagy az akarat maga hiányzik.

2. Éppen ebben a rossz és kilátástalannak tűnő időszakban erősödünk meg
leginkább. A sérelmeket és fájdalmakat nem daccal és vádaskodással
fogadjuk, hanem valaminek, amit át kell vészelni, le kell gyűrni minél
hamarabb. Elismerjük ugyan, hogy nem érezzük jól magunkat életünk ezen
szakaszában és azt is, hogy számos probléma megoldása vár még ránk. DE!
Felismerjük azt is, hogy mindehhez erőre van szükségünk, amit csak saját
akaratunkból meríthetünk. Ebben az esetben is ez az időszak fájdalmas
és gondokkal tarkított lesz, de itt van egy nagyon fontos dolog, amit
megteszünk: Segítünk saját magunknak, hiszünk abban, hogy saját lelki
erőnkkel túljutunk a lidércen. És ez be is fog következni, előbb, mint a
feljebb említett hozzáállás esetében.

Namármost. Felvázoltam két alaphozzállást. Természetesen ez azért nem
ennyire sarkított, de szándékosan pont a két végpontot jelöltem meg. Az
1. számú szituáció a gyakoribb - véleményem szerint- . De az az
egyszerűbb is, az is tény. A 2. szituáció idealizáltnak tűnhet. Ugyan ki
képes így kezelni egy mélypontot? Mi ez a "Segítünk
saját magunknak, hiszünk abban, hogy
saját lelki erőnkkel túljutunk a lidércen." maszlag? - Tehetjük
fel ezeket a kérdéseket. Pedig szerintem mindenki képes rá, hogy
segítsen saját magán gondolkodása átformálásával. De mennyivel
egyszerűbb mosni kezeinket és visszavonulni, depresszióba esni, hisz az
élet mérte ránk ezt a csapást, mi vagyunk az "áldozat", akinek most
megjár, hogy kiszenvedje magát. De sokáig tartoztam jómagam is a
kiszenvedős típusba. Kevés ember tudott nálam jobban szenvedni,
amikor eljött a "lent", és kevés ember tudta kevésbé értékelni, mint én,
ha eljött a "fent". Tragikomikus . Végre valahára, ki tudja miért,
bennem valami változott. Jelenleg a "lent" korszakot élem, immáron
sokadszor. És talán belefáradtam az önsajnálatba és a szenvedésbe, mert
most szembe készülök szállni bármivel, ami még jön. Ugyanis kiderült,
hogy ami eddig történt, az csak a kezdet volt, az elkövetkezendő idők
tartogatják még csak az igazi nehézségeket, a nagy megpróbáltatásokat.
Meg kell most ijednem? Lehet. Meg vagyok ijedve? Az biztos. De
hátrálásról szó sem lehet. Nem hagyom magam legyűrni. Jöjjön bármi, tárt
karokkal fogadom, átölelem, magamhoz szorítom, és amikor már
biztonságban érzi magát a karjaimban egyszerűen megfojtom.. Szépen
sorban mindet. Addig, amíg ennek a "lent"-nek a démonjai elfogynak, és
végre felváltja a "fent". Azt pedig őriznem kell, amíg csak lehet, minél
tovább távol tartva azt a másikat.. Mert arra ugyanis már rájöttem,
hogy az sajnos mindenképpen visszatér, maximum annyit tehetünk, hogy
megnehezítjük a dolgát.

Ennyit az "Egyszer fent, egyszer lent"-ről. Így már nem is tűnik annyira
közhelynek ugye?

Drága Esther, egyszerűen zseniális vagy! Annyira csodálatosan jó érzésekkel olvastam a bejegyzésed, hogy még bő szókincsű nyelvünk sem elég arra, hogy kifejezzem. Nem is tudod, milyen ritkán ütközik az ember olyan kiugróan szikrázó pozitív mentalitásba, mint a Tiéd!

Ennél a résznél: "Nem hagyom magam legyűrni. Jöjjön bármi, tárt
karokkal fogadom, átölelem, magamhoz szorítom, és amikor már biztonságban érzi magát a karjaimban, egyszerűen megfojtom... Szépen sorban mindet." felsikkantottam, s szerettelek volna érte megölelni. Most virtuálisan megteszem!

Köszönjük szépen felemelő, tapasztalatokon alapuló, mély emberi bölcsességet sugárzó soraidat. Megtiszteltetés számunkra, hogy idetaláltál!